Argital Klub - 1. előadás a rozmaringról

Útnak indítjuk az Argital Klub-ot, melynek keretében szeretnénk az Argital készítményekben található szubsztanciákat bemutatni. Az első, szeptemberi előadás témája a rozmaring , mert a Mediterráneum emblematikus gyógy- és fűszernövényéről van szó, továbbá a Magyar Királyságból kiindulóan a középkorban az első parfüm összetevőjeként jelentős nemzetközi hírnévre tett szert, azaz egy olyan növényről van szó, mely összeköti Szicíliát és Magyarországot mind a mai napig. Terveink szerint hónapról hónapra szeretnénk a természeti birodalmak (ásvány,- növény- és állatvilág, ezen belül elsősorban a méhtermékek) szubsztanciáit szellemtudományos aspektusokkal is kiegészítve bemutatni, különös tekintettel a szubsztanciák terápiás lehetőségeire. Ha valaki érdeklődik a téma iránt, szeretettel hívjuk havonta egyszer, változó időpontokban tartandó előadásra a Sophianum Antropozófiai Központba (Bp. I. Hattyú u. 14.). 

 

ROZMARING (Rosmarinus officinalis)

 

„…Hej rozmaring, rozmaring,

leszakadt rólam az ing.

Van már nékem kedvesem,

ki megvarrja az ingem…                                   

(Magyar népdal - részlet)

 

Kultúrtörténeti áttekintés

 

Mi is a rozmaring a magyar kultúrtörténet szerint?

1. Évelő, fás szárú, örökzöld félcserje; jelentéktelen halványkék ajakos virágai, finom illatú illóolajat tartalmazó szálas levelei vannak (Rosmarinus officinalis). Rozmaring nő az ablakában.  Hej, a decsi kertek alja, jaj, de homokos, Vetek bele rozmaringot, jaj, de illatos. (népköltés) Illatja rozmarinnak, Mézíze a fügének … Szájunknak, és szemünknek S orrunknak is mi kellő? (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ennek leveles, néha virágos hajtása, vékony ága. Rozmaringot tett a párnája alá.  Néha lakodalmakon szép rozmarint is hozott, s velem táncolt. (Eötvös József) A kalap mellett már ott volt a két szál rozmaring: ezt az este kérte Barta Erzsikénél. (Móricz Zsigmond)

2. (átvitt értelemben, népies, régies) Rozmaringom: a szeretett nő kedveskedő megszólítása: rózsám, violám.

Szóösszetételei: rozmaringág; rozmaringbokor; rozmaringfa; rozmaringillat; rozmaringlevél; rozmaringolaj; rozmaringszagú; rozmaringszál; rozmaringtő.

 

Görög neve libanotis, ami kétségtelenül jelzi, hogy került a görögök érdeklődési körébe, mert libanos a tömjén görög neve. Ki és hogy fedezte fel Görögországban ezt a tömjénszagú növényt, a történelem nem jegyezte fel. Azonban a Geoponica című kései görög munkában ezt a mondát olvassuk róla: „Élt egyszer egy ifjú, neve Libanos volt. Áhítattal tisztelte az isteneket, de az emberek éppen ezért megirigyelték és megölték. Ekkor azonban a föld növényt termelt az istenek tiszteletére, amelyet a meggyilkolt ifjú emlékére dendrolibanon-nak (tömjénfának) neveztek. Az istenek jobban örvendeznek, az emberek nekik a dendrolibanonból kötött koszorúval áldoznak, mintha aranykoszorút ajánlanak fel számukra.” Ez a nagyon kevéssé pogány ízű monda arra utal, hogy a rozmaring tulajdonképpen a szegények tömjénfája. Az arab tömjén akkor hihetetlenül drága volt, néha olyan értékű, mint az arany. A szegény embernek azonban akkor sem volt aranya, akinek jutott az aranyból, az akkor is búcsút mondott a szegénységnek. Az arab tömjén drága volt, a szegény ember szegény volt, kerített hát a szegény ember magának olcsó tömjént. Olyat, amelyet nem kell messze földről hozni, amelyet ingyen kinál a mező. Dendrolibanon a görögben mai napig éppen úgy jelent tömjént, mint rozmaringot.

A rozmaring már Dioskurides orvosbotanikai munkájában is olvasható rosmarinum alakban. Dioskurides mint a Libanotis-ok, tehát tömjénszagú füvek egyikét írja le. Háromféle libanotis-t különböztet meg, az első kettő az ernyősök családjába tartozó növény, a harmadik arosmarinum, a mi rozmaringunk. A latin szerzők különféleképen írják a rozmaring nevét, rosmarinum-on és rosmarinus-on kivül Ovidius Metamorphosis-aiban ros maris, sőt Vergilius költeményeiben egyszerűen ros olvasható. A latin név eredetét különféleképen magyarázzák. Egyesek szerint népetimologiával keletkezett a görög rhops myrinos kifejezésből, amelynek illatos cserje a jelentése. Mások szerint a ros marinus szavak összevonása s ebben az esetben tengeri harmat lenne a jelentése. Legújabban az a vélemény alakult ki, hogy a ros ősi latin neve s ez a szó a tömjén latin nevének, a thus-nak alakkörébe tartozik. Szóval a rozmaring a latinban is tömjénillatú cserjét jelentett, Itáliában is a szegények tömjénfája volt.

Már az ókorban többféle célra használták. Columella kiváló méhlegelőnek mondja. Horatius egyik ódája szerint rozmaringgal és mirtusszal koszorúzták a házi istenek (penates) kis szobrait. Ovidius szerint ünnepre az ünneplők is vagy rozmaringgal, vagy rózsával, vagy ibolyával koszorúzták magukat. A díszkertekben, ahol a puszpáng már nem díszlett, rozmaringgal helyettesítették. Az ifjabb Plinius írja a tengerparton fekvő, Laurentium nevű villájának kertjéről, hogy az utakat csak a villa mögött szegélyezi puszpáng, ellenben a tenger felé eső oldalon, ahol a tenger párája és a szél erősen megviseli a növényzetet, rozmaringgal kellett pótolni a puszpángot. Ha a tömjén gyógyszer is volt, természetesen annak kellett lennie a szegények tömjénének, a rozmaringnak is. Erről a szerepéről Dioskurides és az öregebb Plinius bőven tudósítanak, s amit a rozmaringról mint gyógynövényről írnak, később gyakran felújul az európai népek botanikai irodalmában. Dioskurides a sárgaság ellen ajánlja: „A növény melegítő és a sárgaságot gyógyítja, ha vízben főzve testgyakorlatok előtt adják inni, azután, a beteg testgyakorlatot végez, lemossa magát és bort iszik. Az erősítő kenőcsnek és a mustkenőcsnek is alkatrésze.”

Mikor a kereszténységgel a pogány kor szegény embere elindult világhódító és az emberiséget megváltó útjára, hozta magával a rozmaringot is. Láttuk, hogy a kolostorkert hivatalos növényei közé tartozott a középkorban s a Capitulare névjegyzékében mint ilyen kapott helyet. Itt a középkorban kolostorkertet tervezett valamely szerzetes, sohasem feledkezett meg a rozmaringról, akkor sem, ha tervezetének csak elméleti értéke volt, mert hiszen ez a mediterrán növény az Alpokat nem léphette át olyan könnyen, mivel nem viseli el a téli fagyokat. A Rajna mentén néhol elvadul enyhe időszakokban, de zord teleken mindenestől kipusztul, így legutoljára az 1929/30-iki nagy télben ismét mind kifagytak a rajnai tartomány elvadult rozmaringjai. A Duna mentén egyáltalában nem telel a szabadban.

Tehát a középkor az Alpoktól északra mindaddig nem ismerte, vagy legfeljebb délről drog gyanánt kapta a rozmaringot, amíg a cserép el nem terjedt. Ekkor azonban annál gyorsabban megjelent északon is, mert híre-neve már előbb eljutott túl az Alpokon. De még a XV. században sem volt általános az ismerete, a XV. századbeli latin-magyar szójegyzékekből még hiányzik s először csak a XVI. század első felében találjuk Murmelius szótárában: Rosmarinus, rosmarinum. Még a XVI. században sem foglalkoztak nálunk nagyobb mértékben a rozmaringgal, mert mikor divatba jött a renaissance hatása alatt a rozmaringkoszorú, a szükséges rozmaringot Krakkóból hozták.

 A rozmaring mindig szimbóluma volt az igaz gondolkodásnak, szerelemnek, házasságnak, halálnak és halhatatlanságnak.

Ezekben valójában az emberi szellemi-Én megnyilvánulásait láthatjuk. Már a római időkben rozmaring-koszorúkat viselnek, hogy szerencsések legyenek. Közép-Európában a lakodalmakban az ifjú pár koszorút viselt, hogy gyermekáldásban legyen részük. Belgiumban ismert mese, hogy a gyermeket nem a gólya hozza, hanem egy rozmaringbokorban találják meg.

Sváb népdal Jochaim August Zarnack (1777-1827) lejegyzésében (saját fordítás):

Éjszaka álmodtam,

egy elég nehéz álmot.

A kertemben nőt

egy rozmaringfa.

 

Egy templomudvar volt a kert,

egy virágágyás a sír.

És a zöld fáról

levelek és virágok hullottak.

 

A leveleket kezdtem volna gyűjteni,

egy arany korsóba,

ami kiesett a kezeimből úgy,

hogy széttört darabokra.

 

Benne gyöngyöket láttam,

és rózsapiros cseppecskéket.

Mit jelenthet az álom?

Óh, kedvesem, tán azt, hogy halott vagy?

 

Ebben a versben a haláltematika metamorfózisát figyelhetjük meg, ahol a lehullott zöld levelei a faformájú rozmaringnak átváltoznak a kedves kiömlő piros vérévé. Rozmaring (örökzöld növény) halállal kapcsolódásában ott található a remény az ismételt visszatérésre.

Németország egyes vidékein (Vogelsberg) a mai napig a koporsóhordók szájukban rozmaringlevéllel viszik az elhunytat a sírhoz, amit a temetés során a sírba dobnak. Angliában, Olaszországban is hasonló szokás él. Shropshire-ben a temetésben részvevő valamennyi ember rozmaringágat kap, búcsúsztatáskor kézben tartanak, majd a sírba dobnak.

Az ember magában hordozza azokat az erőket, amely őt a halálba viszik, és nem lenne Én-je az embernek, ha az a halál erőit nem hordozná magában – amikor is a fizikai folyamat bizonyos értelemben hipertrofizálódik. Ha az az Én-től már uralható, akkor az Én-nek a fizikai testtől el kell válnia és bekövetkezik a halál.”  Rudolf Steiner, Szellemtudományos szempontok a terápiához, ÖK 313.

Hosszú idő telt el, míg a rozmaring gyógyszerészeti felhasználása beindult. Kultúrnövényként – pl. Egyiptomban halotti szertartások növénye – az első keresztény évszázadokban háttérbe szorul. Nagy Károly „Capitulare de villis” botanikai művében nyomtalan marad, a középkor farmakobotanikai műveiből kimarad.

Érdekes párhuzam a fémekkel, amelyek a rozmaringnál még erősebben az emberi Én-t szólítják meg. Ezek ismételt terápiás alkalmazása Paracelsusnál és tanítványainál jelennek meg (XV. sz.) ismételten.

 

A rozmaring alkalmazásának megjelenése az emberiség történetében:  

- amikor az emberiségfejlődésben az Én-erők erősödése figyelhető meg,

 - az ember individualitásának, önfelelősség érzetének fokozódása történik,                                                                        

- az Én-nel átjárt lélekben megszületik a tudati-lélek.

 

Arnold von Villanova (Toulouse, 1235-1311): arab orvoslást követő orvosnak sikerült először a rozmaringolaj előállítása desztillációval.

Első rozmaringot is tartalmazó parfüm: Aqua Reginae HungariaeErzsébet királyné (1305-1380) Nagy Lajos király anyja, Károly Róbert 3. felesége ajándékozza V. Károly francia királynak.

Egyszerre a XVII. században feltünik a gyógyító desztillált vízek között az, amely egy magyar királyné nevét viseli s csakhamar mint Aqua Reginae Hungariae, ahogy a gyógyszerészek hivatalosan nevezték, és mint Eau de la Reine d’Hongrie, ahogy a franciás kor hívja, majdnem Európa-szerte elterjedt.

Első nyomát Joannes Praevotius, páduai orvostanár munkáiban találjuk, amelyek Hannoverben jelentek meg 1666-ban. Ebben olvashatjuk egyebek között egy köszvénygyógyító szer receptjét s annak csodálatos történetét. A recept így hangzik:

R.

Aqua vitae quater passate part. 3.

Summitatum et florum Rosmarini part. 2.

Magyarul és röviden rozmaringszesz, előállítva két rész rozmaringból és három rész alkoholból. Ez tehát valóban nem újdonság.

Annál újszerűbb a története. Praevotius ugyanis azt írja, hogy ezt a receptet egy breviáriumban (imakönyvben) olvasta, amely a Ciprus-szigetéről származó Podacatro nemesi család egyik tagjának, Ferenc-nek, volt tulajdona, kinek könyvei között 1606-ban látta meg az ügyes páduai orvos. A breviárumba a receptet sajátkezűleg írta „Sancta Elisabetha, Hungariae olim Regina”, aki maga is csodálatos úton jutott hozzá. „Én Erzsébet, – így hangzik magyar fordításban a szöveg – a magyarok királynéja, midőn 72 éves koromban kinos köszvényben fetrengék és ezzel az alább megírt orvossággal esztendőig éldegélnék, amelyre engem egy remete tanított volt, akit sem előbb sem utóbb soha többé nem láttam, csakhamar javulásomat éreztem, annyira, hogy minden tetemeimben megvidultam s mintegy egészen megifjodtam, arcomban megszépültem, úgyhogy még a lengyel király is megkéretett feleségül, midőn mindketten özvegységben élnénk; de ezt cselekednem az én uram Jézus Krisztushoz való buzgó szeretetem nem engedte, akinek angyalától, úgy hiszem, kaptam ezt az orvosságot.”

Kétségtelen, hogy Praevotius munkájából szállott világgá a csodaszernek híre és hite. Neve bizonnyal Nicolas de Févre, XIV. Lajos francia és II. Károly angol király udvari gyógyszerészétől származik, aki ezzel a névvel örökítette meg Praevotius hagyományát. Milyen nagy hírnévre tett szert az Aqua Reginae Hungariae a francia udvarban, megítélhetjük abból, hogy a király is ezzel gyógyította magát, mikor vállát és karját kikezdte a köszvény. Kétségtelen, hogy a Magyar Királyné Vize Franciaországban készült, sőt adatok bizonyítják, hogy főként Montpellierben és környékén. Miként láttuk, a déli francia tengerpartokon természettől fogva honos a rozmaring, volt hát bőven növényanyag a desztillációhoz.

Franciaországból Közép-Európába, kivált Németországba is sok Aqua Reginae Hungariae került a XVII. század közepe óta. Németországban gyakran röviden aqua Hungarica volt a neve és így jutott be a német hivatalos gyógyszerek közé is, sőt a XIX. század első felében már szinte minden állam gyógyszerkönyvében szerepelt.

1685: Johann Kunckel (1630-1703) fedezi fel az illóolajban a „rozmaringkámfort”.

Kunckel elutasította Paracelsus Tria Principia (sulphur-merkur-sal) értekezését, mert nála (terra-merkur-sal) szerepelt, mert szerinte a kámfor sal természetű.

Ekkor még csak nagyon kevés növényi anyag ismert (pl. borkő, benzoesav, borostyánkősav), ezért óriási a jelentősége a növényi kámfor felfedezése.

Illóolajok: kémiai komplex vegyületek – csak a XIX. században kezdődhetett analizisük.

Kámfor kémiai szerkezetének első leírója Julius Bredt (1855-1937).

1747-ben Andreas Marggraf (1709-1782) gyógyszerész a répából répacukrot tudott kimutatni – cukorfogyasztás emelkedése Európában – ami a diabetes mellitus egyre gyakoribbá válásához vezetett.

 Marggraf-nak sikerült először állati vizeletből foszfort előállítani.

Diabetes mellitus terápiája lehet a jövőben = Phosphorus szájon át homeopatizált formában + topikális rozmaring alkalmazása.

 

Növényismereti aspektusok

 

Rendszertani besorolás:

                        a) Növények országa

                      b) Zárvatermők törzse

                       c) Valódi kétszikűek csoportja

                       d) Ajakosvirágúak (LAMIALES) rendje = kb. 3000 faj

                       e) Árvacsalánfélék (LAMIACEAE) családja = kb. 140 faj

                       f) Rosmarinus nemzetség = 1 faj

                       g) Rosmarinus officinalis     

 

Ha egy adott fajról teljesebb képet akarunk kapni, foglalkozni kell a botanikai környezettel, rokonsággal.

Kérdések: 1. Milyen tulajdonságaiban közös a rozmaring a rokon fajokkal?

                   2. Vannak-e olyan jellemzői, amelyek csak benne metamorfozálódtak?

                   3. Vannak-e olyan specifikus jellemzők, amelyek csak erre a fajra jellemzőek?

A növény elterjedt az egész Földön, kivéve az Északi-sarkon, főleg Európa melegebb tájait (Mediterránum, Földközi-tenger) kedveli.

Rövid, meleg tavasz gyors vegetatív hajtások kialakulásához vezet.

Hónapokon át tartó forróság, aszály, az erős naperőnek kitettséget jól bírja, amit egyébként az ajakosvirágúak általában jól tűrnek.

Gerbert Grohmann szerint „Az ajakosvirágúak az olajfa társai” (Az olajfa gyümölcshúsában és magjában található zsíros olajok hordozói lehetnek az illékony rozmaringolajnak.)

 

Ajakosvirágúak rendjének fenomenológiai jellemzése:

- Gyökérzetük: általában az ajakosoknál nem feltűnő, kivéve a vörösgyökeres zsálya (Salvia miltiorrhiza)-amit a tradicionális kémiai orvoslás alkalmaz elsősorban.

- Szárak: feltűnően négyszögletes és az élekben megkeményedett, az elfásodó fajoknál kerek is lehet, de a klasszikus fás évgyűrű-képződés elmarad.

Cserje- vagy bokoralkatúak, de nem fás növények.

- Levelek: keresztben átellenesek és a levélcsomóknál 90-fokban rotálódnak. Hiányzik a lomblevél – levélmetamorfózis miatt sokféle levélforma jelenik meg.

- Virágok: 5 virágsziromból áll (sziromlevélből, melyek kétoldalt tükörszimmetrikusak). Jól felismerhetők az alsó – és felsőajkak – innen a rend névadója. Nem a Napra orientálódott virág, hanem horizontálisan = állati térirányultság, rovarporzás felé nyitottság!

- Termés: kis bogyók, nem feltűnőek, kivételes, hogy a Majoranna terméséből gyógyszer (Menodoron)  készül.

Növénycsalád – igazából a levél és virágszinteken él.

Milyen a rokonság?      

Ajakosvirágúak rendjén belül – árvacsalánfélék családja kb. 140 faj

                                                    –  zsályafélék családja kb. 1000 faj (legnagyobb család)

Milyen feltűnő sajátosságokkal rendelkezik a rozmaring? 

Élőhelyén igénytelen (izzó mészkőtalajon is megél).

Fagyot nagyon korlátozottan tűri (hidegebb éghajlaton cserépben nevelhető)

Hajtásai gazdagon elágazóak – erős lombozatot képeznek, max. 2 méteres nagyság „embernagyságot” elérő méret (Pelikán szerint a rozmaring-bokor „fenyőfácska”)

Ez utalás a kifejezett fásosodásra hajlamosság, ennek élettani alapja a parafarétegek behúzódottak, hasonlóan a nyírfához, csíkozott kéreg alakul ki.

A rozmaring levelei tűszerűen behúzódtak, befelé alápöndörödtek, bőrszerű állagúak. A bokor örökzöld.

A virágok az 5-10 cm-es hajtások végein találhatók, melyek a levélhónaljakból nőnek ki.

A rozmarinbokor gyakorta egészében a periféria felől az ágterületig virágzik.                               

A virágok erős alsó ajkakat növesztenek, világoskék/ibolyaszínnel 2 porzószál áll ki magasan a virágkoronából. Tüzes rozmaring jól reprezentálja az ajakosvirágúakat = kolerikus porzók, előugró virágszerkezet.

Lágy árvacsalán (nedves, árnyas élőhely) = flegmatikus, jóindulatú virágkehely, kevésbé virágos levélaroma.

Rozmaring fő virágzási ideje februártól-áprilisig, általában 2. virágzás szeptember és november között, enyhébb teleken a virágzás már újévkor is lehet. A rozmaring virágzása ezzel teljesen atipikus az ajakosviráguakhoz képest, a virágzás beindul az „átmeneti” időszakokban, amikor hűvösebb az idő és nedvesség is van a Földközi-tenger vidékén.

A virágfolyamat erőteljes benyomódása a fásodó bokorba az Én/Asztráltest behatolásához hasonló az emberi éteri/fizikai testbe.

 

Jellemző összetevői  

Ajakos virágúak (pl. zsálya, borsmenta, citromfű) klasszikus drogok, szárított növényi szárukból, amely hatóanyagot tartalmaz, tea készíthető.

Rozmaring tea: eléggé világos, hibiszkuszteára emlékeztető, rubinvörös színű: antociánok jelenléte a virágban, gyümölcsben, flavonoidok oxidációja révén. Amennyire tetszetős a színe, íze keserű, erőt kell venni a rendszeres ivásra, tehát a rozmaringteát nem élvezetes fogyasztani, továbbá igen kevés illóolaj oldódik ki így belőle.

Illóolaja: a „normális” növény „típus” goethei értelemben illékony, aromás vegyületekből áll és csak a virágban képződnek. Csaknem minden virág illatozik, illatanyagaikat folyamatosan kiáramoltatják. Gyógy- és fűszernövényként gyakori az, hogy az illóolajképzés más növényi részekben is történik. A rozmaringnál 1-2,5%-ban a levélben is folyik illatanyag képzése, az ajakosvirágúakra tipikus illatmirigyekben. A rozmaring azonban nem csak illóolajat tartalmaz.

A rozmaring illata „fenyőszerű”, Pelikan szerint azok „tüzes, sós illatanyagok”.

Illóolaja max. 56% kámfort (monoterpén) tartalmaz, amit általában a kámforfa (Cinnamonum camphora) fájából nyerik ami szobahőmérsékleten szilárd, kristályos, könnyen szublimál. „Elillan, mint a kámfor!”

Sóforma (camphen, borneol) is megtalálható az illóolajban

Rozmaring kámfortartalma magasabb a szárazabb, magasabb helyeken, idősebb ágakon.

Kinyerése -18 C-on kifagyasztással történik, így jön létre a rozmaringkámfor.

Sóforma ellentéte a Sulphur (tűz) pólusnak. A tüzes pólus (1,8-cineol, pinen, eukaliptol, kémiailag C10H18O) olaja folyékony és nem kristályos, dermedt állapotú szobahőmérsékleten.

A rozmaring olaja nem toxikus! LD50 érték 462 g olaj/70 ttkg ember szemben pl. az ánizs 182 g /70 ttkg ember adagjával.

Nem folyékony összetevők: Ezek nem találhatók meg a mirigyszervekben, nem lehet őket vízgőzzel desztillálni, igen kis mennyisségben képződnek. A levél belsejében képződnek, pl. CO2 extrakcióval vonhatók ki. Komplex anyagok.

Keserűanyagok: diterpének a rozmaring levélben kb. 0,35%-ban vannak. Fészkesvirágzatúak szekriterpén-laktonjaival rokonok. Monoterpének (illóolaj) C10+Diterpének C12 eredete: terpén anyagcsere (nem folyékony, szagtalan) Koleretikus és hepatoprotektív hatás.

A triterpének C30 jelentős mennyiségben vannak a levélben – rozmaring kivonat, ursolsav, betulimsav, oleanolsav aa 1/3-1/3-1/3. Antiflogisztikus hatás, tumorgátló hatás.

Cseranyagok:

3 fő csoport: - tölgygubacs

                        - tölgykéreg

                        - ajakosvirágúak cseranyagai= rozmaringsav és származékai. Fenil-alaninból és tirozinból  

                          N-megvonással. Asztralizáció. Adstringens hatás csekély, cserzésre nem alkalmas.

Flavonoidok: A növények zöld részeiben termelésük fokozódik, növényi „stressz”(magas UV-sugárzás, alacsony hőmérséklet, kórokozók, sérülés).

Védekezés a leépítő, külső hatások ellen. Egészséges embereknél nincs hatásuk.

Alkaloidok (támpont az idegrendszer)/szívglikozidok (támpont a ritmikus rendszer)

A rozmaring sok flavonoidot tartalmaz 1%.

Anorganikus összetevők: A rozmaring levél alakja alapján nagy hamutartalmat várnánk, de nem!

Európai Gyógyszerkönyv 9 %-ot ad meg csupán! Kova tartalom 2-3%. Kalcium tartalom kb. 25%. Magnézium tartalom 5%. Vas tartalom 500 mg/kg (vas mint „Inkarnációs – és légzésfém”)

 

Farmakológiai vizsgálatok és terápiás tapasztalatok a rozmaringgal

 

Alkalmazásának lehetőségei az emberi funkcionális hármasságban:

1) Ideg-érzékszervi rendszer

a) Morbus Alzheimer (Alzheimer-kór)

b) Bőrbetegségek

2)Ritmikus rendszer

3) Anyagcsere-végtag rendszer

a) Diabetes mellitus

 

1) Ideg-érzékszervi rendszer

1/a MORBUS ALZHEIMER (Alzheimer-kór)

Népi gyógyászat szerint a rozmaring koncentráció-képességet és emlékezést elősegítő hatással rendelkezik. Steiermarktban (Ausztria), ha valaki nagyon értelmes, jó a felfogó-képessége azt mondják, hogy „rozmaring van a fejében”. A középkori botanikus, Otto Brunsfels (1489 – 1534) így szól a rozmaringról: „Erősíti a memóriát, a beszédet kiegyenesíti, fiatalossá teszi, késlelteti az öregedést, ha mindennap fogyasztják.” Mindezt igazából akkor, ha cukorral készítik el a virágzatot. Én-erőket fokozó gyógynövény + cukor, ami különleges kapcsolatba áll az ember legfelsőbb lénytagjával.

Brit kutatók fiatal önkénteseknél igazolták a rozmaringolaj aromaterápiás alkalmazásával a kognitív teljesítmény fokozódását. Az eredmények korreláltak az olaj 1,8-cineol tartalmával.

Ausztrál-angol-amerikai kutatócsoport (2011) kettősvak klinikai vizsgálatban 750 mg rozmaringpor/nap dózisban, 75 évesnél idősebb korosztályban az emlékezőképesség gyorsabbá válását tapasztalták.

A rozmaringkivonatok lehetséges alkalmazása Alzheimer-kor enyhítésében. Rudolf Steiner szerint egy élettani folyamat, ami az emberi főben lejátszódik, ami szükséges kísérőjelensége az Én-élménynek. Ha ez a folyamat zavart szenved, azaz egy élettani folyamat túlburjánzik, és tiszta fizikai folyamatként lép fel, akkor az Én bizonyos mértékben a tudatban lebénul. A rozmaring segíthet a lebénult agyban az Én-organizáció erősítésében.

Érdekesség: egyre több bizonyíték van az Alzheimer-kor és a cukorbetegség között. Egyes kutatók szerint a kettő együtt egy harmadik kórképet jelent.

 

1/b. BŐRBETEGSÉGEK

Rozmaringolaj illóolajokhoz hasonló, tehát széles antibakteriális/antimikotikus hatású pl. Candida albicans, Trichophyton spp., Mikrosporum canis-szal szemben.

Argital lábkrém-ben együtt római kamillával – gyulladáscsökkentő+antibakteriális hatás, továbbá együtt borostyánal – összehúzó, duzanatot csökkentő hatással bír.

Fejen: Argital zsíros/korpás sampon-ban  zöld agyag és rozmaringkivonat szinergizmusa áll fenn.

        Argital korpásodás elleni hajhab – rozmaringkivonat+kakukkfűolaj +eukaliptusz-olaj+törpefenyő-olaj + citronella+ilang-ilang hatása együtt  a fejbőr                    egészségéért

        Argital arctonik (Rugiada) – rozmaringolaj+levendulaolaj+illatozó muskátli   együtt felépítő jelleggel                                    

        Argital Gold rozmaring illóolaj: Sebgyógyulás, keloid-képződés esetén véráramlást javító hatás,                                                                                            megkeményedés elleni hatás, R.S. szerint hajnövekedés szabályozása

 

2) RITMIKUS RENDSZER

Vizes-alkoholos kivonatok (nem olaj) gátolják a trombocita aggregációt, ezért a carnosolsav (diterpén) a felelős, mert gátolja a Ca++ mobilizálását = tüzes feloldó folyamat jelenik meg ezáltal a sószerű,megkeményítő véralvadási folyamattal szemben.

Jó eredmények thrombophlebitis kezelésében, hipotonia (keringési gyengeség) kezelése aromaterápiaként, krónikus vénás elégtelenség.

 

3) ANYAGCSERE- VÉGTAGRENDSZER

Először dr. Steiner a rozmaringot az első orvosi kurzuson 1921. április harmadikán említette. Miután a hangyasav külsőleges és belsőleges alkalmazásáról (adipositas/gyulladás tendencia, ill. lesoványodás/rákhajlam) vonatkozásában ellentétesen említette, rátért a rozmaringra.

Rozmaring fürdő alkalmazása, mint középminőség: áthatol a kivonat a bőrpórusokon kívülről befelé, és együtt kakukkfűvel és levendulával szabályozza a hajhagymák működését.

Fontos megemlíteni, hogy nem teljesen egyértelmű, hogy mit is értett a rozmaring levén! Általánosságban valaminek a leve: friss növényből préseléssel készül, amit valamilyen tartósító eljárással (pl.fermentálás, hő, alkohol) tartósítanak. Illóolaj NEM rozmaringlé!!

Előadása vége felé Steiner jellemezte a rozmaring levét közvetetten ismételten, mert az árnikával szemben „nagyon könnyen a perifériákban kitáguló szubsztanciának” nevezte. Ez azt jelenti, hogy a rozmaring leve biztos, hogy az illóolajat is tartalmazza.

3/a Diabetes mellitus

Szellemtudomány és orvostudomány előadás-sorozatban (ÖK 312) 1920 április 4-én a 15. előadában beszélt Steiner dr. a cukorbetegség kezeléséről

Szerinte a betegség valódi oka: az emberi szellemi-Én egyoldalú intellektuális lebontó tevékenysége, miközben az Én felépítő folyamata teljesen hiányzik.

1921: Banting és Best két torontói orvos kutya hasnyálmirigyének  eltávolítása után magas vércukorszintet idéztek elő, azaz inzulinhiányt. Aztán a hasnyálmirigy-kivonat befecskendezése következményeként csökkenteni tudták a vércukorszintet.

1922: első beteg 13 éves kisfiú, aki inzulin-injekciót kap, és életben marad.

1923: Banting és McLoad orvosi Nobel-díjat kapnak felfedezésükért.

1994: Jordán kutatócsoport vizsgálja a parenterális rozmaringolaj (25 mg/kg) a nyulak anyagcseréjére:

Egészséges állatok i.m. kapják a rozmaringolajat, majd intraperitonális glükóz-terhelés. Eredmény: 55%-kal emelkedett vércukorszint.

Alloxan-indukált diabetesnél i.m. rozmaringolaj után a glükóz-szint 17%kal emelkedett meg.

Ebből az következne, hogy Rudolf Steiner. ajánlása ellentmond az újabb farmakológiai eredményeknek, ugyanis az állatkisérletek az bizonyítják, hogy a rozmaringolaj a vércukorszintet növeli, az inzulinszintet csökkenti.

„Simile-elv” szerint azonban: Ugyanaz, ami nagy mennyiségben az alsó-emberben megbetegítően hat, ugyanaz kis mennyiségben (i.m. beadott rozmarinolaj) a felső-emberre gyógyítóan hat.

Rozmaringos olajdiszperziós fürdő – Rosmarinus, Oleum aetheroleum 10%, - olivaolajban 10%-os rozmaring-illóolaj. Ezt 3-5 ml mennyiségben kádnyi fürdővízbe téve mindez kb. 300-500 mg illóolaj mennyiséget jelent.

Rozmaringolaj alkalmazási területei: hőorganizmus szabályozása anyagcsere-betegségben, vérellátási zavarok, reumatikus betegségek, reggeli fáradság, keringés támogatása.

1997: Török kísérletek

Népi gyógyászat: két maréknyi rozmaring levél 1 liter forrásban lévő vízben, majd az infusum lehűtése és kb. 2 dl tea étkezés előtt fél órával történő elfogyasztása.

Ezt a teát adták 2 csoport egérnek ad libitum.

a. csoport - normoglikémiás egereknél 162-ről 143 mg/dl-re csökkent a vércukor szint.

b. csoport alloxán indikálta diabeteses egereknél 351-ről 194 mg/dl-re csökkent a vércukorszint.

Ezek a kísérletek igazolták a népi gyógyászati megfigyelést.

2006: Japán vizsgálatok a rozmaring-kivonat terápiás hatásáról: 31 gyógynövényből (főleg ajakosvirágúak kózül) a rozmaring bizonyult a leghatékonyabb alfa-amiláz gátlónak.

Következtetés: „A rozmaring-kivonat előnyös lehet a diabetes és elhízás megelőzésében”.

Összességében a rozmaring készítmények a vércukorszintet pozitívan befolyásolják.

A jövő diabetesz elleni készítménye egyrészt a nem illékony összetevők (gyógyszer szájon át), másrészt az illékony összetevők (bőrőn keresztül, hígított formában) történő alkalmazásából születhetnek.

 

3/b Gerincpanaszok, tompa sérülések, izomgyengeség

Dr. Steiner ajánlása bénulásos esetekben: Betonica D3/ Rozmarinus D3 aa. amp.

                                                                           északi / déli növény = felegyenesedési erő visszanyerése

Gerincsérülés későbbi következményei

Nyaki merevség kezelése rozmaring krémmel.

 

 

 

Halhatatlanság,                                                                                                    Unsterblichkeit-

Megszületetlenség;                                                                                              Ungeborenheit;

Csak aki mindkettőt megérti,                                                                                erst wer beides versteht,  

Érti meg az öröklétet.                                                                                           versteht die Ewigheit.

                                                                                   Rudolf Steiner

 

 

Felhasznált irodalom:

1. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Viragaink-viragaink-1/a-magy...

2. Ulrich Meyer "Tau des Meeres" - Rosmarinus officinalis als Heilpflanze. Der Merkurstab. Zeitschrift für Anthroposophische Medizin 2009;62(5):455-469.