Dr. Giuseppe Ferraro előadása a Magyar Antropozófiai Társaságban (teljes előadás magyarul)

 

AZ AGYAG LÉNYE ÉS JÖVŐJE

DR. GIUSEPPE FERRARO ELŐADÁSA

Magyar Antropozófiai Társaság

2015. május 8.

 

"Jó estét kívánok mindenkinek, boldog vagyok, hogy itt lehetek Budán és Pesten. Amikor meghívtak, felmerült bennem, hogy Magyarországon kérdéseimre talán válaszokat is kapok. És valóban a mai napon az egyik találkozón, egy szakmai megbeszélésünkön lehet, hogy pont egy ilyen válasz érkezett. Mint mindannyian tudjátok, az élet egyfajta varázslat, és van úgy, hogy az ember mellett ott van az igazság, ott van a széke mellett, ott ül és dolgozik, és nem veszi észre. Én arra törekedtem, hogy olyan termékeket állítsak elő, amelyeknek értelmük van szociális és társadalmi szinten is. Nem tartom magam kozmetológusnak, akkor sem, ha száznál jóval több kozmetikai terméket állítunk elő. Arra törekedtem, hogy úgy éljem a szakmai életemet és a mindennapi munkámat az Argitalban, mint aki figyel a világ szükségleteire és mindennap törekszik arra, hogy választ adjon ezekre. Ebből az impulzusból, ebből a törekvésből születtek például a Gold olajok is, ezek olyan esszenciális olajok, amelyek a hármas tagozódáson alapulnak, amelyek kidolgozása a hármasságon alapul. És hasonlóan született meg a méregtelenítő és tisztító sampon is. Joggal tehetitek fel a kérdést, hogy a milliónyi sampon közül, ami létezik a világon mi lehet az, ami ebben a samponban különleges. Tulajdonképpen a sampon csak egy közvetítő eszköz, a célunk az volt, hogy az elektromágneses sugárzások, amelyek kizárhatatlanok az életünkből, például a komputerek által, hogy azokkal szemben biztosítsunk védelmet. De most nem erről akarok beszélni elsősorban, hanem mi most le fogunk ülni baráti légkörben és beszélni fogok nektek az olasz antropozófiai életről, majd magáról az agyagról is.

Milánói vagyok, ott éltem az életemet, csak pár éve költöztem le Sziciliába, és Milánóban látogattam az Antropozófiai Társaságot, aminek tagja vagyok. Nem vagyok orvos, hanem biokémikus vagyok, és ilyen minőségemben egyedüliként lettem befogadva a Milánói Antropozófiai Társaság Orvosi Szekciójába, azoknak a kísérleteknek köszönhetően, amelyeket az agyaggal és az illóolajokkal folytattam. Milánóban volt egy számomra különösen fontos momentum, itt minden kedden négyen találkoztunk Leonelli professzor rendelőjében. És ott antropozófiai alapokon foglalkoztunk a különböző anyagokkal, a vassal, a csalánnal, a zsurlóval, minden anyaggal és elemmel antropozófiai kutatást folytattunk. Sok termék az Argitalnál ezeknek a tanulmányoknak az eredménye, amelyeket itt folytattam.

Elmesélem, hogy hogyan született a vadárvácska krémünk. Sok hónapon keresztül foglalkoztunk a vadárvácskával, Szent Hildegard von Bingen munkásságát tanulmányoztuk. Ő szerelmese volt a vadárvácskának. Mert az ő elképzelésében a vadárvácska a meleg és a hideg folyamatok közötti lény, aki ritmust hordoz magában. Mikor befejeztük a tanulmányt, akkor nekem eszembe jutott, hogy tudok ilyet készíteni, egy vadárvácska krémet. Még nem tudtam, hogy pontosan mire használhatom ezt a krémet. De megcsináltam. Velem szemben a milánói irodámban volt egy asszisztensem, a neve Gigga. Ez az asszisztensem nagyon kíváncsi valaki, aki felfigyelt arra, hogy erről a vadárvácska krémről beszélek, amikor telefonálok Leonelli doktornak, vagy másoknak, és egy adott pillanatban hozzám jött és azt mondta: Doktor úr, van egy barátnőm, akinek nagyon-nagyon csúnya betegsége van. Már csak kesztyűben bír fogni, mert egyfolytában lehámlik a bőr a kezéről. Ő elkérte ezt a krémet, mert ő a telefonban azt hallotta, hogy ez a krém a bőrgyulladásokra való. De nem volt világos, hogy hogyan is fogjuk használni. Egy hét múlva megjelent Gigga, aki egy foszforikus temperamentumú hölgy, teljesen boldogan és integetve, hogy Doktor úr, megtörtént a csoda. És valóban csoda történt, mert ez a hölgy végleges meggyógyult, úgy, hogy egész életére meggyógyult ebből a betegségből. És így vezettük be a vadárvácska krémet a termékeink közzé. Ezt követően beszélgettem az orvosokkal a Társaságban és megegyeztünk, hogy protokollt dolgozunk ki.

Egy másik protokollban például az agyag alkalmazása nagyon fontos volt a hölgyek számára, mert bizonyos kor után ajánlatos az agyagot mellpakolásként használni. Mert az agyag használata megakadályozza a szklerotizáló folyamatokat. Tehát megelőző hatást fejt ki. Ebben a protokollban ezt a kezelést kiegészítettük azzal, hogy az agyagpakolás után vadárvácska krémmel kellett bekenni a mellet. Ugyanezt a protokollt felhasználtuk a petefészek-ciszták felszívódására kidolgozott eljárásban is. Sok olyan esetet jegyeztünk már fel, ahol egy-két hónapon belül több petefészek-ciszta szívódott fel a kezelések hatására. Ez a kettősség, az agyag és a vadárvácska kettősége nagyon érdekes dolog, mert az agyag a képlékenységet hozza magával, miközben a vadárvácska a tavaszi életerőket hordozza magában, lévén a vadárvácska az első virágok között van, ami tavasszal megjelenik. Ez a párosítás az agyag és a vadárvácska párosítása nagyon hatékonynak bizonyult a cisztáknak a kezelésében és megelőzésében is, mert ezt a pakolást használva megakadályozzuk a szklerotikus csomók kialakulását. Ez csak egy „zárójel” volt, hogy érzékeltessem, hogyan dolgoztam és most is hogyan dolgozok. 

Vezető termékünk neve az Argitubo. Egy különleges történettel rendelkezik, amit el szeretnék nektek mesélni. Minden bizonnyal emlékeznek a jelenlévők a csernobili tragédiára. Ez után a katasztrófa után a piacenzai Egyetem professzora Fusconi professzor egy nagyon érdekes kísérletet végzett, amely során bebizonyította, hogy az agyag képes a szarvasmarha gyomrából felszívni a radioaktivitást. Ennek alapján kezdtünk beszélni a lehetőségekről a milánói orvoscsoporton belül. Én továbbra is folytattam a tanulmányaimat az agyag bőrben kifejtett felszívó hatásával. Abban a periódusban több más mellett akupunktúrát is tanultam. Hetente egyszer a milánói Onkológiai Intézetnek a terápiás részlegére mentem. És akupunktúrás kezelést adtam az ottani pacienseknek, akik rehabilitációs kezelésen voltak. E mögött az az igazság, hogy én nem vagyok orvos, de együtt tanultuk az akupunktúrát annak az osztálynak a főorvosával, de neki nem volt ideje tanulni és engem hívott, hogy csináljam helyette a kezeléseket. És egy napon el kezdtünk beszélni azokról az égési sérülésekről, amelyet a radioaktív sugárzás, a sugárterápia okoz a paciensek bőrén. De nekünk van erre egy termékünk!- mondtam én a főorvos asszonynak. - Ott van az Argiltubo termékünk, odaadod a pacienseknek és megkönnyebbülnek! Akkor még nem hívták Argiltubónak, akkor még Agyagkrémnek hívták. Ezt a krémet odaadtuk a milánói Onkológiai Intézetnek, ami két áramlathoz vezetett, az igenhez és a nemhez. Az igen áramlat követői a kezelés előtt és után is használták az agyagot. És meggyőződhettek róla, hogy az a bőrfelület, amely normálisan égési sérüléseket szenvedett volna,  csupán csak enyhén bepirosodott. Tehát az igen áramlat nagyon elégedett volt az agyag használatával, és fényképekkel dokumentálták az egész folyamatot, ezeket a képeket ki is tették az intézménybe. Több éven keresztül használták ezt a krémet az Intézetben a kezelések előtt és után. Csak ez után jutott eszünkbe, hogy piacra bocsássuk ezt a terméket, hogy éveken keresztül ilyen meggyőző eredményeket értünk el vele. Ez a története annak, hogyan is született meg az Argiltubo. Tulajdonképpen elmesélhetném, hogy minden egyes ilyen termék mögött hasonló történeteink vannak. Mikor először voltam Ázsiában, Japánban, egy közvéleményt meghatározó fontos személy készített velem televíziós interjút, mert ott az a szokás, és nagyon professzionális kérdéseket tett fel arról, hogy milyen piackutatásokat, statisztikai kutatásokat folytattam, mielőtt ezeket a termékeket elkezdtem előállítani és piacra hozni. Én akkor nagyon kicsinek éreztem magam, és azt mondtam neki, hogy nem folytattam piackutatást, és én csak azért csináltam ezeket, mert működnek, és ez az igazság.

De most visszatérek, és mesélek még egy keveset az Olasz Antropozófiai Társaságról. Az Antropozófus orvosok csoportján kívül Olaszországban létezik az Antropozófus gyógyszerészek csoportja is. Én tagja vagyok ennek a csoportnak is, amely több mint 15 éve létezik. A mai neve SOFAI. Korábban nem volt nevünk. Úgy született, hogy két fiatal gyógyszerész szerelmese lett a WALA-nál dolgozva annak a ritmizálási módszernek, amivel az antropozófus gyógykészítmények készülnek. És amikor visszajöttek Olaszországba megkerestek engem, megkeresték Pederiva doktort, aki akkor az Antropozófiai Társaság elnöke volt és még egy pár más orvost azzal a kérdéssel, hogy nem szeretnének-e egy ilyen társaság tagjai lenni, hogy szubsztanciatannal foglalkozzunk antropozófiai alapon. Így született meg ez a csoport, amely évente négyszer találkozik most már. Háromszor ebből a négy alkalomból csak a tagok lehetnek jelen, miközben a nyári negyedik találkozó mindenki számára nyitott. A most soron következő nyári találkozón harmadjára fogunk a hét fával foglalkozni. Most nem fogok a továbbiakban beszélni a többi antropozófiai kezdeményezésekről, valószínűleg többen tudják Önök közül, hogy három antropozófiai iskola működik, kettő nagyobb, egy kisebb.

Most inkább elkezdenék az agyagról beszélni. 2005-ben átköltöztettem az Argitalt Milánóból Szicíliába, mert ott van az agyaglelőhelyünk, és ott azóta létrehoztam két antropozófiai tanulócsoportot is. Az egyik csoport minden második szerdán találkozik nálam otthon. A mások csoport havonta kétszer Catania-ban. Én nem támasztottam elvárásokat ezekkel a csoportokkal szemben, de nagyon megnőttek az elmúlt években. El kell, hogy mondjam, nagyon örülök ennek a munkának, mert sok ember csatlakozott, és folyamatosan jönnek újak. Én az Argital cégen belül mindig arra törekedtem, hogy minden szinten alkalmazzam és az életbe is átültessem az antropozófiai elveket. Nem csak a termékek kidolgozásában, hanem az emberekkel, a munkatársakkal való kapcsolatban, a szállítókkal való kapcsolatban, mert meggyőződésem, hogy ez nagyon fontos. Az Argitalban, egészen nem régig felolvasásokat tartottam. Felolvastam az összes munkás előadásokat Steinertől a dolgozóknak. Az én törekvésem az, hogy az antropozófiát beültessem az emberek mindennapjaiba, és hogy ez ott legyen minden gesztusukban. Mivel ez nem egyszerű, kezdetnek arra gondoltam, hogy euritmiázunk. Tavaly négy euritmia találkozónk volt évszakonként egy hölgy érkezik Rómából, aki „vállalati” euritmiára van szakosodva. Az első ilyen találkozó előtt nem akartam semmit mondani a munkatársaknak. Az Argitalban vannak olyan emberek, akik az irodában dolgoznak és sokat tanultak és vannak munkások, akik kevesebbet tanultak és már az euritmia szó hallatán is „zizegés”-be jöttek. Nem tudták, hogy milyen cipőbe jöjjennek, vagy cipő nélkül, hogy bő nadrágba, vagy szűk nadrágba és én direkt nem akartam semmit sem mondani. Amikor elkezdődött, akkor a hölgy körbeállított mindenkit és mindenki az kérdezte most mi lesz, mit kell csinálni. Csak annyit kellett, hogy mindenki egyszerre belép a körbe és ki és be és ki. És mindenki fellélegzett, hogy ez milyen jó, milyen szép. Ez volt az első momentum, aztán jött a többi, amit folytatni fogunk és gondolkodunk, hogy mi legyen a többi tevékenység, amit folytatunk a cégen belül. Minden évben megünnepeljük a Karácsonyt a cégen belül és már kezd híres lenni. Ilyenkor eljön a polgármester, az elöljárók és mindenki, aki számít eljön erre az ünnepségre, mert csak mi rendezünk ilyen ünnepséget. Elmondom, hogy zajlik ez az ünnepség: építünk mi magunk egy kis szinpadot, ami önmagában is egy lelkesítő feladat. Jönnek zenészek, akik különböző hangszereken játszanak. Az idén volt zongora, klarinét, tangóharmónika és egy trombita. És úgy zajlik tovább, hogy zenét játszunk. Azért mondom többes számban, mert én is játszom. Játszunk egy zenei darabot, majd egy hölgy, aki az Argitalban dolgozik felolvas egy klasszikus darabot, majd megint egy kis zene, megint felolvasás és a munkatársak először nagyon izgultak, hogy milyen lesz a mikrofonba olvasni és féltek, de most már nagyon szeretik és várják.  Remélem, hogy Önöknek nem volt ez így túl hosszú, de nekem fontos volt, hogy elmeséljem, hogy mit csinálunk az Argital cégben. Úgy érzem, hogy ezt itt is el kellett mondani.

(Kérdezi, hogy mennyi idő van még)

Most az agyagról és a jantráról szeretnék beszélni. A jantra olyan kifejezés, ami különböző formákat jelöl. Ezek közül kiválasztottam a háromszöget. Amint a képen is látjátok különböző háromszögek vannak a gömbön belül. Ez a fajta háromszög (felfelé álló) a női principiumot ábrázolja, az a háromszög (lefelé álló) a férfi principiumot. A két princípium egyesüléséből születik a Dávid-csillag és az ember. Mindegyik jantrának kettős értelme van: az egyik az exoterikus, ami a formával kapcsolódik össze, a másik az ezoterikus, amit a gondolkodásunk által kell megtalálnunk. Megkérlek benneteket, hogy ezt a háromszög formát jól jegyezzétek meg, mert nagyon mély összefüggésben áll az agyaggal és Szicíliával. A régi ajurvéda orvoslásban azokban a helyiségekben, ahol a gyógykészítményeket állították elő a tapétán háromszög formák voltak, mert megértették, hogy ez a forma az, ami a kozmosz erőit bevonzza és fixálja. Pitagórász számára a háromszög szent forma volt. A tetraéder pedig nem más, mint háromszögek alkotta mértani test, és ezt Pitagorasz isteni aránynak nevezte el. A háromszögnek van egy okkult értelme, ami a zodiákussal függ össze. Tudjátok, hogy egy háromszög szögeinek összege 180 fok. Két háromszög szögeinek összege 360 fok. 360 fok az tulajdonképpen a gömbnek a szöge. Tehát a női principium és a férfi principium összegéből 360 fok adódik. Nemsokára látni fogjuk, hogy ez nagyon összefügg az agyaggal. Ha a mi szemünk egy elektromikroszkópnál is erősebb lenne, akkor amikor az agyagra nézünk, ilyen tetraédereket látnánk. Ez a tetraéder az agyag alapeleme, a közepébe egy szilícium atom van és a négy sarkában négy oxigénatom. A piramis szó eredeti jelentése a tűz formája. Görög nyelvből származik, és ha lángra gondoltok látjátok ezt a formát ami felfelé megy. Mindaz ami felfelé tör, törekszik, az a tűzzel kapcsolódik össze. Amint látható is az agyag nem más, mint egy picike piramis. Olyan mint egy láng. Ez a forma, a háromszög és a tetraéder forma tulajdonképpen magában rejti a láng formáját, ami az agyagban is van. Igazából, bár ezt így nem láthatjuk, az agyag egy folyamatosan égő tűz. Nem látjuk, de folyamatosan ég. Minden ókori tudományban tudták azt, hogy a leghatékonyabb gyógyító módszer a tűz. Mert a tűz, amikor szellemi síkon hat ránk, megváltoztatja a gondolkodásunkat. Amikor ritmikus rendszerünkre hat, akkor megváltoztatja és érzéseinket. Amikor a fizikai testünkre hat, amit a láznál látunk, teljesen átváltoztat. Tehát az agyagban él egy tűz, ami egy gyógyító tűz. Amikor elkezdtem az agyaggal foglalkozni, még semmit sem lehetett tudni róla. És ami nem hagyott engem éjszakánként aludni, az egy tény volt, mert az agyag hasznosnak bizonyult a bőrbetegségek gyógyításában. Nagyon sok felhasználása volt a kozmetikában. Terápiás felhasználása is ismert volt a fekélyek, a colitis kezelésében. És engem az a kérdés emésztett, hogy mi ennek az a agyagnak a gyógyító princípiuma. És sohasem találtam a választ. Folyamatosan szembesültem azzal, hogy jótékony hatással volt a pajzsmirigyre, jótékony hatással volt a fekélyre, a bőrgyulladásokra, a hajhullásra. Ennyi szerteágazó szinteken, hogy létezik, hogy egy anyag ennyire hatékony? Az igazság az, hogy itt a válasz! Az agyag egy tűz! Mint a tűz, úgy gyógyít, hogy elégeti ami régi, hogy megszülessen az új. Gondoljanak csak a gyerekek lázára: a gyerekeknél a láz bármilyen betegséget meggyógyít. Tehát az agyagnak ez a gyógyító hatása, ereje a tűz minőségében rejlik. A hiányzó dián az agyagnak, a kalásznak és Szicíliának a struktúrája lenne látható. A durumbúza egy nehezen termeszthető gabona, de Szicíliában bárhova vet az ember durumbúzát, az csírázik és megnő. Vajon miért? Az az igazság, hogy Szicília egy okkult tetraéder. Hogyha megnézitek az Etna csúcsa a tetraéder legmagasabb pontja. Tehát Szicília négy háromszögből áll össze. A tetraéder képes arra, hogy a kozmosz erejét magába szívja és rögzítse. Szicília egész altalajában a csillagok energiája található ezáltal. Csabával a magyarországi és a szicíliai agyagot hasonlítottuk össze. Magyarország alatt vízóceán van, a szicíliai altalaj alatt pedig egy tűzóceán van. A magyarországi agyagban a víz éteri erői találhatóak. Amit Szicíliában nyerünk ki agyagot, abban a csillagok éteri erői vannak, és ez ennek az agyagnak a rendkívülisége. Egyetlen agyag sincs a világon, amiben ez a minőség található. Sok forma van a világon, de ez a tetraéder csak Szicíliában található, tehát ez a szicíliai agyag sajátossága. Amit mi használunk agyagot, az a tengerből származó agyag.  Ahol most a bányánk van, azelőtt tenger volt, és mivel sokáig a tenger alatt volt, magába szívta a Hold minőséget az ár-apály által és a Nap minőséget a hullámok ritmusa által. A holderők azok az agyagban található ezüstben rejlenek, a naperők pedig az aranyban, ami szintén megvan az agyagban. Tudjuk, hogy a holderők az asztráltestünkre hatnak, a naperők pedig az étertestünkre. Ez a tengeri agyagnak a sajátossága. A nem tengerből származó agyagban ezek a tulajdonságok nem találhatók meg.                     

 Most azt szeretném elmondani, amit Steiner mondott az agyagról egy előadásában. Tudjátok, hogy Steiner beszélt a bolygónk reinkarnációjáról, az ősszaturnuszról, az ősnapról, az ősholdról. Az ősnapon született az a csíra, amely majd a Földön a növényvilág kibontakozására jön létre. De az őshold állapotában ez a csíra egy kísértésen ment keresztül és egy csírából kettő lett. Az egyik lágyabb maradt, tisztább, ebből született a Földön a növényvilág. A másik csíra kissé megkeményedett, és ebből lett a Földön mindenfajta agyag. Tehát az agyag és a növényvilág között ugyanaz a kapcsolat van, mint az ember és az állatvilág között.  Azt mondjuk, hogy az állatok a testvéreink, mert ők azok, akik az őshold korában, a kísértés hatására megkeményedtek. Ugyanígy az agyag a növény ikertestvére. Az agyag valóban ott van az ásványvilágban, de úgy viselkedik, mintha növény lenne, és erre a rejtélyre csak az antropozófiai kutatások alapján lehet rájönni. Ha meg tudnánk számolni, hány fajta növény van a világon, kb. tízmillió fajta növény, pontosan ugyanennyi agyag is van. A Földön kétféle óceán van: a növényi óceán és az agyagok óceánja és ez a kettő nagyon szorosan összefügg. Az az igazság, hogy a növényi világnak a gyökerei, nem azok a gyökerek, amelyekre mi gondolunk, hanem maga az agyag. Mindannyian tudjátok, hogy egy növény növekedését a gyökér határozza meg, a gyökér mondja meg, hogy egy bizonyos pontnál a növény mikor éri el a megfelelő magasságot. Az, ami az egész világon létező növényvilág magasságát meghatározza, az nem a növények gyökere, hanem az agyag. És a növény és az agyag a Kozmosz és Föld dialógusát teszik lehetővé csendben, mert az történik, hogy a növény magába szívja a Kozmosz erőit, beközvetíti azt a földbe, ahol az agyag továbbadja azt a Földnek. Miközben az agyag a növényen keresztül a Kozmoszba közvetíti a Föld erejét. A növények által kozmikus erők érkeznek az agyagba, majd a földbe, és a földi erők az agyagból a kozmoszba vezetnek. Azt mondhatjuk, hogy van egy exkarnáló áramlatunk, ami a Kozmosz felé halad, és ez az áramlat először az agyagban van, majd átmegy a növénybe. És van egy inkarnáló áramlat, amely először a növénybe érkezik meg, és átmegy az agyagba, majd a földbe. Ha ezt a képet most felnagyítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a félelmeink és gyengeségeink eljutnak a kozmoszba, és visszaérkeznek hozzánk megbocsátás formájában.  Az agyag az altalajban van, és a gyökér eddig ér le. Ha földet sebre tesszük, akkor nem történik semmi, illetve elfertőződik, viszont ha ugyanarra a sebre bármilyen agyagot teszünk, akkor meggyógyul. Azért gyógyít az agyag, mert olyan éteri erőkkel rendelkezik, amelyeket rögtön átad. Ha abba földbe, amelynek nem volt gyógyító ereje egy gyógynövényt ültetünk, és majd ebből a gyógynövényből készítünk gyógynövényt, az megint csak gyógyító hatású lehet, azért mert miközben az agyagnak olyan képességei vannak, hogy a gyógyító éteri erőket közvetlenül képes átadni, a föld csak közvetve, a növényen keresztül képes éteri erőket átadni. Arra kell még gondolni, hogy a Föld egy folyamatnak a hamuja, miközben az agyag még a vizes része ugyanennek a folyamatnak.

Most egy új képet szeretnék nyújtani Önöknek, ismeretes a növény hármas tagoltsága, a gyökér, levél és virág. Létezik egy ásványi virág is, amely szintén gyökérből, levélből és virágból áll, és ezt az ásványi virágot agyagnak hívják. Mert az agyagban jelen van a mész, ami a gyökeret jelenti, ott van az alumínium, vas, arany, ami a levelet jelenti, és a kova, amely a fényt, a virágrészt reprezentálja. Amikor agyagot iszunk, akkor egyszerre hatunk mindhárom szférára, a szellemi-gondolati szférára, a ritmikus rendszerre, és az anyagcsere-végtag rendszerre. A kovának köszönhetően hatunk a szellemi szférára, a ritmikus működést, a szív- és légzés ritmikus működését megerősítjük az alumínium, vas, arany erőivel, az anyagcsere-szaporodási rendszert a mésznek köszönhetően javítjuk. Mindig is azt állítottam, hogy az agyagnak jótékony hatása van a szaporodásra, és az Argitalon belül meggyőződhettem ennek a gondolatnak a helyességéről. Minden lány, aki az Argitalban dolgozik, legalább egyszer szült. Van egy raktáros, Giovanna, aki azt mondta, hogy soha nem gondolta volna, hogy ő állapotos marad, de neki is sikerült. Harminc munkatárs közül huszonöt nő, és harminc Argital-gyerekünk van. Ezt elmesélem, itt mint egy poént, de ez nem poén, ez nagyon komoly dolog. Ennek alapja, hogy aki velünk dolgozik, az folyamatosan kapcsolatban van az agyaggal vagy a kezén keresztül vagy issza is azt, és ennek nagyon élénkítő-serkentő hatása van többek között az anyagcsere-rendszerre, a szaporodásra. Még egy új képet szeretnék behozni az agyagról, mert minden szent írásban, és nem csak a Bibliában az áll, hogy Isten az embert agyagból teremtette. Feltehetjük azt a kérdést, hogy miért az agyagot használta erre, amikor mindenféle más anyag is rendelkezésére állt a Földön és a Kozmoszban? Erre válasz, hogy azért mert az agyag olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel egyetlen más anyag sem, ez pedig az alakíthatósága, a képlékenysége. Valóban az agyagot formázhatjuk, és bármilyen alakot adhatunk neki. A szervezetünkben szintén van egy elem, amely hasonlóan viselkedik, mint az agyag, és ez az anyag, amely a szervezetünkben a leginkább alakítható, a fehérje szubsztancia. Tulajdonképpen az agyag egyfajta fehérje, ami az ásványvilágból származik. A fehérjének a tudományos neve a görög eredetű „protein”, amely kétféle értelmű, az egyik az, hogy alapszubsztancia, ami valóban így is van, ahhoz hogy a fizikai testünk formát öltsön, fehérjére van szükség, de a másik értelme Proteus görög isten nevéből származik, és ez a görög istenalak azzal a képességgel rendelkezett, hogy mindenféle alakzatot fel tudott venni. Ez az a titok, amely a fehérje mögött rejlik, és ez, ami az agyag mögött is van. Mennyi időnk van még, mert erről bármennyit tudok beszélni, de inkább kérdésekkel foglalkoznék.  Mesélek még valamit: Egy kis versidézettel kezdem, "egy nagyon kemény szikláról, ami az Isten könnyei által meglágyult és feloldódott, a titkos és megfoghatatlan agyag". Ebben a pár sorban nagyon sok minden benne van, Istennek a képe, a fájdalom képe, és ott van az agyag. Hogy jön ez a három össze? Majd elmondom annak a költőnek is a nevét, aki ezt a rövid versikét alkotta. (Később kiderült, hogy dr. Ferraro saját verséről van szó.) Nagyon sokat tanulmányoztam ezt a verset, és amikor meglátogattak bennünket egy német biodinamikus gazdaságtól, akkor végre rájöttem, hogy mi is van ezekben a sorokban. Geológiai szempontból az agyag keletkezését úgy tudjuk elmagyarázni, hogy a sziklák eső és kozmikus erők hatására feloldódtak, és belekerültek a tengerbe, ahol megszületett az agyag. De ez egy olyan folyamat, ami nagyon nagy figyelmet érdemel, mert antropozófiai alapon tudjuk, hogy a hőből levegő lesz, a levegőből víz, és a vízből só. Ez egy áramlás, amely a melegtől a hideg felé tart. Ami itt van, ezzel ellentétes folyamat, itt a hidegtől a meleg felé áramlás van. Amikor az az áramlat valósul meg, amikor a melegből a hidegbe a levegőn és vízen keresztül haladunk, akkor ez egy inkarnálódó áramlat, amikor a sziklától megyünk a vízhez, az egy exkarnálódó folyamat. Tehát egy ellentétes folyamat. Ez az exkarnáló folyamat, amin mi is átmegyünk, amikor meditálunk. Amikor meditálunk, bizonyos értelemben mi is exkarnálódunk, mert egy részünk felemelkedik magasabb világokba. Az inkarnálódó folyamatban a melegből a hidegbe érkezünk, de amikor a szikla feloldódik és agyag lesz, akkor egy ellentétes folyamat zajlódik le, tehát egy sószerű, kemény állapotból egy lágyabb állapotba érkezünk. Az agyag keletkezésének folyamata az egész természetben egyedülálló, csak ez az egyetlen ilyen folyamat van, mert a sziklától, a halott sziklától az élő anyag felé megyünk. Hogy lehetséges mindez, amikor mi nem vagyunk képesek életet létrehozni a genetika minden igyekezete ellenére sem. Az igazság, hogy ez a folyamat, ami nagyon anyagi folyamatnak néz ki, valójában egy mélységes szellemi folyamat. Mert az az eső, amely feloldja a sziklát, valójában nem más, mint az Isten könnyei. Felvetődhet az a kérdés, hogy mely szellemi hierarchiák áldozták fel magukat, hogy megszülethessen az agyag, hiszen ahhoz, hogy feloldódjon a szikla, nagyon sok szeretetre, tulajdonképpen nagyon sok szenvedésre, áldozatra van szükség. És azok a szellemi entitások, akik feláldozták magukat, azok az angyali lények. Azért van agyagunk, mert az angyalok áldozatával lehetségessé vált, hogy feloldódjon a kemény szikla, és egy halott valamiből egy élettel telibb valami jöhetett így létre. A keresztény katolikus kultúrából tudjuk, hogy a hozzánk közel álló angyal az őrzőangyal, aki őrzi a gyermeket, később a felnőttet, az életet magát őrzi. Az őrzés egyben védelmezést és oltalmazást is jelent, és az agyagnak ez az alapfunkciója éppen ez a védelmező-oltalmazó szerep. Ezért van aztán az, hogy az agyagban angyali erők élnek. Ha ez nem így lenne, akkor nem találhattuk volna meg a cápafogat az agyagban, mert a cápafog, ami a képen látható, tökéletesen megőrződött, és ezt az agyagbányánkban találtuk. Semmiség, kb. 14-16 millió éves, és ha nem egy olyan dolog által lett volna körbevéve, amely védelmezi őt, akkor már rég porrá lett volna. És ez a valami, ami a fogat védte, ez az agyag. És tudjuk, hogy mindaz, ami az életet oltalmazza, az nem a Földhöz tartozik, hanem a magasabb hierarchiákhoz. Így nyugodtan állíthatjuk azt, hogy az agyagban angyali erők élnek, mert védelmezi az életet. És akkor egy szintézis: az agyag missziója a Földön az, hogy az agyag védi az egész bolygót, az ásványi világot a megkeményedéstől. Ha nem létezne agyag, akkor nem léteznének a termőföldek, védelmezi a növényeket a luciferi szétbomlástól, mert magától a növény arra törekedne, hogy minél jobban nőjön, ami aztán szétszakadna, széttöredezne. Az agyag az, ami ellenőrzi ezt a növekedést, hogy meggátolja a túlzott növekedést. Az agyag tisztítja, szűri a vizeket. Az állatvilágban is védőfunkciót lát el az agyag, és ezzel kapcsolatosan elmondok egy történetet, mert Peruban a világ legnagyobb papagájai, az arapapagájok élnek, és nagyon mérgező magokkal táplálkoznak, de sohasem mérgeződnek meg, mert a magvak mellett esznek agyagot is. Így jutunk most el oda, hogy az embert is védelmezi. És panorámaszerűen rátekintve láthatjuk, hogy az agyag mindig is kísérte az embert a fejlődésében. Az agyagkunyhók, a terrakotta, az agyagtéglák, a házaink sem léteznének agyag nélkül, a hidak sem, amelyek összekötnek bennünket, és még egy utolsó érdekes dolog, hogy az egész információ-technológiánk a szilíciumon alapul. És a szilícium az agyagnak a szíve. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az agyag az őrzőangyalunk, amely csendes módon végig kísérte a fejlődésünket. És végül ennek a diaképnek az a címe, hogy az agyag arca, minőség az agyagban, a szenzitív kristályosítás folyamatában ezt a képet kapjuk, ami a mi szicíliai agyagunknak képe, minden egyéb pl. francia agyaggal is kísérleteztünk, és mindegyiknek nagyon szép, különleges a képe, de az intenzív fényáradatot csak a szicíliai agyag adja. Mindezt annak köszönhetően, ami Szicília tetraéder formája, az agyag tetraéder szerkezete, és a kozmikus erők közötti összefüggésben rejlik."

(Továbbiakban még kérdések és válaszok hangzottak el)

Olasz nyelvről fordította: dr. Tóthfalusi Anna

Lejegyezte: Bakti Edit